Novella

Novellák …

Baleset

Iszonyatos csikorgással indult el az autóm. Néhány másodperc alatt már százharminccal száguldottam felfelé az utcán. A gázfröccs keményen beletaszított a szürke szövetülésbe. Sebességváltáskor a kezem görcsösen szorította a fekete műbőr sebváltót. Sötét volt, és az autó fényszórója megvilágította a szitáló esőt. A motor egyre magasabbra kúszó hangja a megfeszült idegeimen táncolt. Újabb váltás, újabb lökés. Közeledett az utca vége. Hirtelen fékeztem. A kocsi hátulja finoman kicsúszott. Jött a kanyar, én pedig egy hatalmas gázfröccsel élesen bevettem. Nem engedhettem meg magamnak hibát. Azért száguldottam így, mert baj volt.

Otthon ültem a TV előtt, és az agyamat égettem valami retardált műsorral. Fáradt voltam és nyűgös, nem akartam semmit, csak aludni. Eldőltem a kanapén, és lejjebb vettem a lámpám fényét. Kapcsolgattam a csatornákat, és találtam egy hihetetlenül érdekfeszítő természetfilmet. Leraktam a távirányítót, magamra húztam egy takarót, kényelmesen elhelyezkedtem, majd belemerültem a műsorba. Már épp csukódott volna le a szemem, mikor megcsörrent a telefonom. Dan hívott, a barátom. Felvettem, és álmosan beleszóltam.

- Szia Pici, mondjad!

- Szia babám. Most végeztem. Képzeld el, az a hülye recepciós elírta a nevemet, valami olyasmit írt, hogy… - Dan félbehagyta a mondatot. Egy autó dudálását, majd éles csikorgást, és végül egy puffanást hallottam. A vonal megszakadt. A gyomrom görcsbe rándult, a szemeim rémületemben hatalmasra nyíltak. Erősen az ajkamba haraptam, hogy a fájdalom visszahozzon a jelenbe. Sietnem kellett. Félelem és rettegés sürgettek. Felpattantam, cipőt húztam, kocsi kulcsot vettem, bezártam a házat, és már mentem is.

Amint rákanyarodtam a főútra, a kocsim eddig soha nem érzett sebességgel száguldott ahhoz a kereszteződéshez, ahol Danielt baleset érte. Az eső már nem esett, de az út ettől még nedves volt. A sebességmutató tűje egyre nagyobb sebességet mutatott. A műszerfal már remegett. Koncentráltam, és megpróbáltam kivenni valamit a sötétben. Végül megláttam egy autót és mellette egy embert. Kezdtem túl közel érni, így fékeznem kellett. Ráléptem a megfelelő pedálra, és jó pár méter csúszás után végre sikerült megállnom. Kirúgtam a kocsim ajtaját, aztán ugyanazzal a lendülettel be is csaptam. Gyorsan körülnéztem, hogy felmérjem a helyzetet.  Az utcai lámpák narancssárga fénye megvilágított egy rémült arcú embert, és az autó előtt egy fekvő testet. Dan volt az. Groteszk pózban hevert egy vértócsa közepén, csukott szemmel. Még sikoltani sem tudtam. Ahogy az előbb remegett a műszerfal, úgy remegtem most én is. Az kesernyés-vasas illat megcsapta az orrom, és kibillentett a lefagyásomból. Odabotladoztam valahogy Daniel mellé, hisz minden erő elszállt a végtagjaimból. Térdre estem. A fiúm fehér volt a vérveszteség miatt. Hozzáértem. Jég hideg volt. Forró könnyek sokasága tolult a szemembe és csorgott le az arcomon. Csak szorongattam Dan ernyedt kezét, és zokogtam.

A balesetet okozó ember épp a mentőket hívta. Hallani lehetett a hangján, hogy részeg. Egyik pillanatról a másikra pattant el nálam valami. A sírás abbamaradt. Dan keze kiesett az enyémből, ami most ökölbe szorult. A férfi még be sem fejezte a mondatát, én már előtte álltam. Nekiesett az autónak, annyira nem tudta irányítani magát. Kitéptem a kezéből a mobilt, majd a földhöz csaptam. Az, finom kis csattanás közepette alkatrészeire esett szét. Az egész testem lángolt a dühtől.
Mikor felfogta, hogy kicsit veszélyesebb helyzetben van, megpróbált elkezdeni magyarázkodni, de én közelebb léptem hozzá, és ráfogtam jobb kezemmel a torkára. Elkezdtem belemélyeszteni a körmeim a húsába. A fogaim kivillantak az ajkaim alól, és vicsorogva nyúltam a gégéje fölé. Szinte már öntudatlan állapotban volt az alkohol miatt, így nem nagyon tudott védekezni. Az ujjaim között kiserkent a vére. Már fulladozott. A szeme véreres volt, a feje vörösödött. Egy szánalmas kísérletet tett arra, hogy lefejtse magáról a kezemet, de már alig volt benne erő. A szorításomból még mindig nem engedtem. Meghallottam egy halk szirénát, ami valószínűleg az áldozatom által hívott mentő volt. Ide tartott. Nem akartam. Végezni akartam ezzel a férfivel. Bűnhődnie kellett! Döntöttem. Belenéztem a részeg gyilkos szemébe. Az vérben úszott. Az összeszorított fogaim közt sziszegtem neki:

- Dögölj meg! - majd összeroppantottam a gégéjét. A gyilkos nyöszörgött egy kicsit, majd elesett, és betörte a kocsija ablakát. Az üvegszilánkok csilingelve estek a földre és szóródtak szét a lábamnál heverő holtest mellett. Csak álltam az újra szitáló esőben, és magam elé meredtem. Daniel elvesztése még nem tört be a tudatomba. Lassan a kocsimhoz mentem, kinyitottam az ajtót, majd beültem. A járó motor kellemes bizsergést adott nekem. Minden izmom kőkemény volt. Aztán az ablaküvegen keresztül Dan testére esett a pillantásom, és megtörtem.

Újra száguldani kezdtem az autóval, de most már nem figyeltem a sebességre. Véres kezem csúszkált a kormányon, és újból előtörő könnyeim elmosták az utat előlem. A gázt padlóig nyomtam. Az autó szétesni készült. Lehajtottam a fejemet, majd elengedtem a kormányt, és Daniel után mentem.

Veres Virág (11.A)