Novellák...

Novellák …

Szerelemhó

---

Forralt bor és mézeskalács édes illata érződött a levegőben. A mögöttem lévő bódéban mérték a kedvelt téli italt és osztogatták hozzá a karácsonyfa, csillag, szív alakú süteményeket. Mindkettőt imádtam, de most valami teljesen más kápráztatott el. Velem szemben egy piros arcú, helyesen pufi kisfiú árulta a különböző karácsonyi díszeket. Olyan elbűvölően festett a sorban kirakott horgolt, fehér angyalkák, egymást átölelő viaszból készült hóemberek, művészien megalkotott batyut cipelő  télapók és gondosan felékesített karácsonyfa figurák között. Picit szája mosolyra húzódott, és felém nyújtott két szánkózó kisfiút ábrázoló díszt. Visszamosolyogtam, de a karácsonyi lázban égő tömeg tovább sodort. Nem voltam egyedül. Szívem párja a kezemet szorongatta nehogy elveszítsen az izgatott emberek sokaságában. A tér tele volt családokkal,párokkal, turistákkal és tini bandákkal, akik most kiléptek a „kemény” szerepből és engedték, hogy a hangulat föléjük kerekedjen.  Mindenki nézelődött, bámészkodott. Többen forró teát,- bort,- csokit szorongattak, ahogy én is. Egyik kesztyűvel védett, de még így is fázó markomban forró teát tartottam, másikkal pedig életem párjának kezét szorítottam. Ez volt az első karácsonyunk együtt a kivilágított, illatokban fürdő téren. Tulajdonképpen főleg miattam jöttünk el, én rajongtam az ünnepekért, a fényárban úszó, kidíszített utcákért. De most rá is sikerült átragasztanom ezt a szeretetet. Úgy láttam őt is meglágyítja a mindenféle színes dísz, a finom illatok, a barátságos emberek. Ő is élvezte, és ettől csak jobb lett az egész, hiszen ő a szerelmem, nekem ő a legfontosabb. Végig egymás kezét fogva sétáltunk a rengeteg árut kínáló bódék karácsonyi forgatagában. A tömeg sodort minket, de nem engedtük el egymást egy percre sem, együtt haladtunk a rengetek emberrel. Egészen addig, amíg egy karácsonyfadíszektől roskadozó stand előtt meg nem toppantam. Megláttam valamit,és rögtön tudtam, hogy ez kell nekem.  Egy kerámia szív volt. Tenyérnyi nagyságú, kiégetett, a tetején szalaggal átfűzött, piros szív.
- Tetszik?- kérdezte szerelmem átölelve.
- Imádom.
- Ezt szeretnénk- szólt az árusnak, és rámutatott a kiszemelt tárgyra. - Ez lesz a mi első közös díszünk- egy puszit nyomott a homlokomra.
A táskámba dugtam a gondosan papírba csomagolt szívet, és újra párom kezét szorítottam. A színes bódék egyszer csak elfogytak és a karácsonyi vásár végén egy hatalmas, égőkkel, gyerekek által készített díszekkel, gömbökkel és gyöngyfüzérrel ékesített fenyőfa magasodott. Csillogó szemmel, földbe gyökerezett lábbal álltam ott. Rég láttam ennyire szépet. Életem értelme óvatosan maga után húzott egészen a fa elé. Teljesen közelről csodálhattam az ezüst és fehér díszeket. Nem hittem volna, hogy lehetek ennél boldogabb. Pedig igen. Szerelmem megcsókolt, majd gyönyörű kék szemét az enyémbe fúrta. A zsebében kezdett kotorászni, előhúzott egy szalaggal átkötött dobozt. Letérdelt.
- Szeretném, hogy amíg élek minden karácsonykor együtt jöjjünk ide- elővette a gyűrűt. – Neked mi a véleményed erről?- mosolygott. – Leszel a feleségem?- az égből nagy hópelyhek kezdtek hullani, amik megtapadtak fekete szövetkabátomon.
- Igen, igen és igen- suttogtam könnyes szemmel.

 *****

- Drágám még itt van egy- egy kerámia szívet a fát díszítő unokám kezébe. Az első közös díszünket tette fel utoljára.

- Így tökéletes- mondta a szobába belépő életem, és átölelte a vállamat.

Fent volt mind a negyven együtt vásárolt karácsonyi díszünk.