2012. november 15., csütörtök

Nárciszültetés


Nárciszültetés
A Magyar Hospice alapítvány hozzájárul a daganatos betegek, egyénre szabott, ingyenes ápolásához és fájdalomcsillapításához, méltóságuk megérzőséhez és a rokonok lelki támogatásához.
Idén már 6. alkalommal rendezték meg a nárciszültetést. A mi iskolánk először vett részt ezen a kezdeményezésen, ami a végstádiumban lévő betegekre és a segítségnyújtásra hívja fel a figyelmet. Természetesen, mindenkinek más érzései vannak a programmal kapcsolatban és mást gondol erről az eseményről is, de engem, személy szerint nagyon megérintett és szíven ütött.
Még egészen kicsi voltam, amikor már szembesülnöm kellett a rák kegyetlenségével. Nyolc éves koromban derült ki nagypapámról, hogy beteg. Habár ezután is rengeteg időt töltött velem, játszottunk, beszélgettünk, amit csak akartam. Viszont eközben a szemem láttára romlott napról napra az állapota. Persze, voltak olyan napok, hetek, amik reménnyel kecsegtettek, de ezek után még nagyobb mélyrepülés következett. Egy éven keresztül harcolt a rákkal. Ez idő alatt sokat volt kórházban, de amikor csak lehetett otthon volt. A családias, megnyugtató környezetben jobban érezte magát és megerősödött ahhoz, hogy az előtte álló kezeléseket kibírja. Viszont az utolsó napjaiban neki sem volt már választása és kórházba kellett mennie. Mindig is azt akarta, hogy a végső perceit, abban a házban töltse, ahol az egész életét leélte.
Ha ez nem is, de az lehetséges, hogy egy otthonos, barátságos házban, rokonok, szerető és segítő ápolók és önkéntesek között leljen egy beteg ember végső nyugalomra.
Még több figyelmet kellene fordítanunk egymásra, a gondoskodásra szoruló emberekre, hisz mindenki egyformán értékes és mindenki megérdemli, hogy halál előtti időszakát is méltóságteljesen élje le.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.